A lézer története

Tetoválás eltávolítás
A lézer története

Az első lézer megjelenése 1960-ban volt, kifejlesztője Theodore H. Maiman.

A lézer (laser) egy mozaik szó, mely a Light Amplification by Stimulated Emission of Radiation kifejezés rövidítése. A lézer egy olyan fényforrás, amely indukált emissziót használ egybefüggő fénysugár létrehozásához. Tetoválás eltávolításra az 1980-90-es évektől használják. 

Az első generációs tetoválás eltávolító lézerek hatása a bőrre nem volt minden esetben ideális. A kezdeti lézerrendszerekkel a hegesedés és a hipopigmentáció (a bőr elszíneződése vagy foltossá válása) gyakrabban fordult elő, különösen sötét bőrtípusok esetén.

Az ilyen típusú lézerek által kibocsátott nagy energiájú impulzusok néha túlzott hőt és károsodást okozhattak a bőrben. 

Az első tetoválás eltávolító lézergépek aktív közegének összetétele és jellege változó volt, mivel különböző típusú lézereket fejlesztettek ki az eltávolítási eljárás számára. Az alábbiakban néhány példa található az első lézerekben használt aktív közeg anyagokra:

  1. Rubin lézer: Az első tetoválás eltávolítására alkalmazott lézer egyik típusa a rubin lézer volt. Ez az aktív közeg a rubin kristályból készült, amelyet alumínium-oxid és króm-ionok alkotnak. A rubin lézer a lézerfényt a rubin kristályban gerjeszti és megerősíti.
  2. Argon-ion lézer: A tetoválás eltávolítására használt másik korai lézer típus az argon-ion lézer volt. Ebben az esetben az aktív közeg egy argon gázba zárt ionizált argon-ionokból állt, amelyek a lézeres sugárzást generálták.
  3. Kvantumfolyadékos lézer: Egy másik korai módszer a kvantumfolyadékos lézer volt, amelyben az aktív közeg egy speciális folyadék (például szerves színezék) volt. Az ilyen típusú lézerben, a folyadékban a lézerfényt megerősítették.

Azonban az eltelt évtizedekben a lézeres technológia jelentős fejlődésen ment keresztül, és a modern lézerrendszerekkel nagymértékben csökkentek ezek a negatív mellékhatások. Az újabb generációs tetoválás eltávolító lézerek, például a Q-kapcsolt lézerek, olyan fejlett szabályozási és hűtési mechanizmusokkal rendelkeznek, amelyek minimalizálják a bőrkárosodás kockázatát, valamint felerősítik az impulzusokat a kellő hatásfok eléréséhez.

Azok a lézerrendszerek, amelyeket jelenleg a tetoválás eltávolítására használnak, általában biztonságosabbak és hatékonyabbak a bőrre nézve. A korszerűbb technológiák lehetővé teszik a lézerenergia pontosabb irányítását, minimalizálva ezzel a bőrre gyakorolt káros hatásokat, mint például hegesedést vagy hipopigmentációt.

A Q-kapcsolt lézer volt az első olyan technológia, amelyet hatékonyan alkalmaztak tetoválások eltávolítására.

Működési elve az, hogy nagyon rövid, intenzív lézerimpulzusokat bocsát ki, amelyeket a tetoválás pigmentjei elnyelnek. Az impulzusokat olyan rövid időn belül generálják (általában néhány nanoszekundum), hogy a lézerfény energiája kifejezetten a tetoválás pigmentjeire koncentrálódik. Ez a nagy energiájú lézerfény melegíti (termikus hatás) és foton szállítása miatt kémiai reakcióban (fotokémiai) széttöri a pigmenteket apró részekre. Napjainkban, a legmodernebb lézerekben például a lézerfény előállításához egy neodymium-dioxid-yttirum-aluminium-gránát kristályt használnak aktív közegként. Ez az anyag lehetővé teszi a lézerfény létrehozását és megerősítését a megfelelő hullámhosszon. Ez a kristály az infravörös tartományhoz közeli hullámokat állít elő, amely a világos bőrszöveten, annak károsítása, roncsolása nélkül hatol át, ezáltal a káros hatások mint hegesedés, hipopigmentáció nem lép fel.

Ezek a lézer gépek a Q-kapcsolt Nd:YAG jelzéssel terjedtek el.